Greg Berlanti korábban inkább forgatókönyvíróként és producerként szerepelt a filmek stáblistáin, ám ezúttal a rendezést is kipróbálta (másodszor ülve a direktori székbe). Ő készítette el ugyanis az idei nyár egyik legfurább romantikus vígjátékát, mely a Vigyél a holdra címet kapta. A főszerepekben a még mindig dögös Scarlett Johansson és Hollywood szép-fiúja Channing Tatum.
A kép forrása: impawards.com
A film érdekessége, hogy központi témája az 1969 július 20-án történt, Neil Armstrong-féle első Holdra szállás, mely köré a script részint egy érdekes alternatív teóriát kerít (talán meg sem történt csak eljátszották az egészet egy stúdióban), részint pedig egy romantikus kapcsolattal színesíti a sztorit mégpedig az indítási igazgató (Channing Tatum) és egy csinos NASA-marketinges (Scarlett Johansson) között szövődő románc képében.
Ami az 1969-es Holdra szállást és az Apollo-11 küldetést illeti: már rögtön az esemény után közzétett az egészről egy kétkedő röpiratot egy bizonyos Bill Kaysing, aki kifejtette, hogy valójában a Földön vették fel az egész "Holdra szállást" és ember soha nem tette lábát másik égitestre. Ezzel elindult az összeesküvés-gyártási dömping, mely a mai napig tart. Sok önjelölt "szakértő" ugyanis tudni véli, hogy a közzétett felvételek hamisítványok, melyet bizonyítanak például a csillagok hiánya a felvételeken, az árnyékok képtelensége, a hajtóművek által hagyott nyomok hiánya és például a Holdon letűzött zászló lebegése (noha a Hold felszínén nincs szél). Bár később a tudományos szakértők rendre magyarázatokat adtak mindezekre, az amerikai közvéleménybe mélyen beépült a csalás gondolata. A Vigyél el a holdra című film is ebből merítkezik részben.
A kép forrása: mafab.hu
A filmben az amerikai kormány úgy dönt: túl nagy a tét, be kell rendezni egy földi helyszínt arra az esetre, ha balul sikerülne a Holdra szállás és ott is le kell forgatni az egészet. Később módosítják a dolgot és Moe Berkus (Woody Harrelson) az elnök megbízottja közli a NASA embereivel: mindenképpen a Földön felvett és meghamisított felvételeket teszik majd közzé a televízióban. A csalással azonban nem ért egyet az indítási igazgató, Cole Davis (Channing Tatum) és a NASA marketingese, Kelly Jones (Scarlett Johansson) sem. Bár valóban leszerződtetnek egy filmes csapatot (akiknek titoktartási esküt kell tenniük) és ténylegesen berendeznek egy eldugott hangárt mintha az a Hold felszíne lenne, sőt fel is veszik ott a Holdra-szállási jelenetet kamu űrhajósokkal, végül elérik, hogy legyenek igazi felvételek is a Holdra lépő Armstrongról és azok kerüljenek adásba a világ számára.
Valószínűleg soha nem tudjuk meg teljes bizonyossággal az igazságot arról, hogy a 69-ben a világ számára sugárzott felvételek valóban a Holdfelszínen készültek e (mint ahogyan a 63-as Kennedy merényletről vagy a 47-es rosswelli incidensről sem derül ki soha az igazság), viszont egy remek filmet élvezhetünk a témáról.
A kép forrása: thehollywoodnews.com
Ami a színészi teljesítményeket illeti: Scarlett Johansson kivételesen nagyot alakít, sőt talán élete legjobbját nyújtja. Karaktere összetett: Kelly Jones ugyanis bonyolult személyiség: gyermekként nyomorog, majd ügyeskedésekre kényszerül, később pedig kisebb-nagyobb stiklik, csalások elkövetésével tudja eltartani magát, melyeket már marketingesként követ el (mikor például a film elején terhesnek tettetve magát ad el biztonsági öves autókat). Állandó csalásai illetve trükkjei miatt figyel fel rá a kormány és bízza meg a történelem egyik legnagyobb trükkjének elkövetésével: a meghamisított Holdra szállás megszervezésével. Ám Kelly legbelül érző ember, szeretetre vágyó nő, aki eleinte megkedveli majd meg is szereti a jóképű Cole-t. Együtt szállnak szembe az amerikai kormány hamisítási terveivel.
Channing Tatum szintén jól játszik, ezzel a szereppel kilép komfort-zónájából, ezúttal nem kigyúrt macsót, hős katonát, táncost vagy valamilyen felszínes karaktert kell megjelenítenie, hanem egy lelkileg többszörösen is sérült embert. Cole Davis ugyanis egészségi okokból nem lehet űrhajós, ráadásul önmagát okolja azért is, hogy az Apollo-1 indítása két évvel korábban katasztrófával végződött. (Egyébként ez tökéletesen igaz: 1967 február 21-én egy start-szimuláció során tűz ütött ki az űrhajó kabinjában három asztronauta életét követelve.) Bár frizurája irritáló és furcsa kerek-nyakú pulóverei is meglepőek (miközben bőrszíne is érthetetlen okokból fura) betudható mindez a 60-as évek sajátos stílusvilágának is.
A vigyél el a holdra megajándékoz bennünket remek poénokkal és vicces jelenetekkel is. Én például nagyokat nevettem azokon a jeleneteken, melyeken a meghamisított Holdra szállást gyakorolják egy hangárban és a rendező eljátszatja szereplőivel a súlytalanságot. Illetve amikor majdnem lelepleződnek, mert élő adásban majdnem belóg valaki a képbe és egy macska is belépked a kamerák elé (szerencsére akkor már az igazi képeket sugározzák, nem a stúdió felvételeket).
Nagyon érdekes az is, ahogyan az 1969-es Kennedy űrközpontot látjuk a filmben, azokat a berendezéseket szemlélve melyekkel az egész Holdra szállást előkészítették. Nálam a film erős 4 csillagos alkotás, mindenkinek ajánlom akit érdekel a 60-as évek világa, a történelem egyik legérdekesebb eseménye a Holdra szállás vagy csak egyszerűen egy jó kis szórakozásra vágyik két remek színésszel. 
